Mi történik, ha egy digitális szolgáltatás meghibásodik? Mi történik a fejében, ha nem tud hozzáférni egy digitális szolgáltatáshoz? Vessünk egy pillantást erre.
Amikor kollégákkal és barátokkal beszélgetünk, mindig találunk közös pontokat - közös érdeklődési köröket, közös tudást és tapasztalatokat. A legjobb, ha jó hangulatban, pozitív történeteket osztunk meg egymással, de az élet nem mindig pörgős. Néha ijesztő, nyomasztó eseményeket élünk át.
Nemrégiben ez volt a helyzet, amikor egy barátom elmondta nekem, hogy úgy érzi, a világ összeesküdött ellene.
Reggel, amikor egy forgalmas napon munkába kellett volna állnia, nem tudott hozzáférni az ERP-rendszerükhöz. És amikor rájött a helyzetre, elszabadult a pokol - telefonhívások, kapkodás a napi feladatok elvégzése érdekében.
Ez mindannyiunk számára ismerős helyzet. De mi történik bennünk? Bármennyire is azt gondolnánk, hogy egy ilyen esemény feldolgozása minden egyes embernél más és más, döntő fontosságú, hogy egy univerzális pszichológiai mintát lássunk mögötte.
És ennek a mintának a középpontjában valaminek az elvesztése áll.
A fenti példánál maradva, barátom a következő szakaszokon ment keresztül.
Az első szakasz egyértelműen tagadás.
A helyzet felismerése után az ember zsigeri reakciója a tagadás - "Ez nem lehet igaz!". Ebben a fázisban még próbálkozott - újraindította a számítógépét, újracsatlakozott az internetre, és mindent megtett, hogy elkerülje az elkerülhetetlent.
Második szakasz (düh): A sikertelen elhárítási kísérletek miatt dühös lett. "Miért történik ez velem? Miért történik ez ma?"
Az alku volt a kiút ebből az állapotból. "Bármit megteszek, de ezt nem..." "Nem lehet, hogy ez csak egy aprócska probléma, és ha újrakezdünk valamit, akkor működni fog?" - gondolta a harmadik fázisban.
Innentől kezdve az események felgyorsultak.
A szomorúság a negyedik fázis hamarosan elhalványult, és helyébe az ötödik és egyben utolsó fázis lépett, lemondás, ami ebben az esetben szintén megkönnyebbülés volt.
Az intenzív érzelmi reakciók eltűntek, és helyüket a racionalitás vette át. Ennek megfelelően barátom úgy döntött, hogy nem veszteget több időt, beül a kocsiba, és elmegy a cég irodájába. A következő események azt mutatták, hogy ez volt a legjobb dolog, amit tehetett. Az irodába érve rögtön a kollégájához ment, aki gyorsan orvosolta a problémát, és hozzáférést biztosított barátomnak a vállalat ERP-rendszeréhez.
Miért fontos ez?
Mindenki átéli a veszteséget - nem véletlen, hogy a pszichológusok lelkesen kutatják ezt a területet.
Az általuk azonosított és felvázolt minták ismerete pedig végső soron nekünk is segít. Ha tisztában vagyunk a helyzettel és felismerjük a mintát, akkor tudjuk, mire számíthatunk. Ekkor teljes mértékben birtokában leszünk annak a képességnek, hogy eldöntsük, a következő döntéseink racionálisak vagy érzelmi jellegűek lesznek-e. Így két legyet ütünk egy csapásra: az érzelmeinket a megfelelő módon dolgozzuk fel, ami viszont segít visszatérni a helyes útra és a napi ritmusba.
Ha nem érjük el a szükséges és megszokott technikákat, akkor minden alkalommal meg kell küzdenünk ezekkel a lépésekkel. Ne hozzunk döntéseket rossz érzelmi állapotban.
A jó hír az, hogy ezekben a helyzetekben biztonságos biztonsági mentést tudunk biztosítani.
Biró András - vezérigazgató | DevZone
hireus@devzone.codes
Nekünk nincsenek ügyfeleink - nekünk partnereink vannak.